ELŐZETES FIGYELMEZTETÉS: BEMUTATÓNKBAN A CSELEKMÉNY RÉSZLETEIT IS ISMERTETJÜK

Lehet, hogy én vagyok túlságosan kritikus, elvégre több, mint 20 éve vagyok a Star Wars univerzum rabja, és tény, hogy amit Gareth Edwards a Zsivány egyessel letett az asztalra, az nem semmi, de... Az egész témakört megközelíthetjük egy emberközeli példával: vannak olyan mikulás csomagok, amelyekben minden benne van, de szó szerint! Cukorka, drazsé, csoki, kinder tojás, ropi, mogyoró, dió, narancs, virgács, még több csoki, csokis keksz, rágó, negro cukorka, szaloncukor és még sorolhatnám. Amit csak el tud képzelni a cukorfogyasztásra fixált gyermeki elme, azt mind belezsúfolják, viszont a sok tömködéstől a papírvékony zacsesz egyszer csak szakadozni kezd, és a legkisebb erőbehatásra az egész, eredetileg jó szívvel készült tákolmány darabjaira hullik szét.

Nos, ugyanez a helyzet a Rogue One című frenetikus alkotással is, bár a negatív elemek csak az első órára jellemzőek, amikor is a mega ultra-menő mozgássérült tüdőbajos fekete renegát hadúr, a katonai elemző Charlie Chaplin robot és a giga szuper istencsászár vak űr kung-fu mester kalandjait követhetjük nyomon. Mellékesen itt van a főszereplő hölgy is, aki majdhogynem csak puszta mellékszereplő az eredetinek szánt, és azzá váló, azonban kicsit tucat-szereplő kategóriából induló karakterek között. Most úgy mondtam sokat, hogy közben semmit sem árultam el, csak nyafogtam egy sort. Tessék felkészülni, mert a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet első fele a legfelejthetőbb az eddigi összes Csillagok Háborúja film közül és nem a tartalom hiányosságai miatt.

Hány filmet kapunk egy áráért?

Kezdjük azzal, hogy két részre osztjuk a filmet. Nem tudom, hogy a rendező és a forgatókönyvíró összebeszéltek-e, de a két órás történet első felében majdhogynem minden, hollywoodi filmben jelenleg kötelező társadalmi kérdést érintenek. Jeruzsálem a jövőben: hogy fog kinézni egy városi harc, ha az űr palesztinok szent ereklyéit egy nagyhatalom erővel elhappolja? Olyan röhejes címek jutottak eszembe miközben a moziban ülve halálra untam magam, mint például: A lázadó, aki túl keveset tudott; Az űrbevetés szabályai; Űrsólyom végveszélyben; Az utolsó űrskót király, és hasonlók. Ebben az első órában tényleg mindent megkapunk a pol-korrektség jegyében. Van itt egy legfelső lázadó vezetés, aminek a tagjai nem értenek egyet, így képtelen a döntéshozatalra. A lázadó katona mindig minden körülmények között végrehajtja a parancsot. Vagy mégsem? Az ősi vallásokat tisztelni kell! De mindezen dolgokat nem csak a történet tükrözi, tessék megnézni szereplőinket: űrapu szerepében az a Mads Mikkelsen parádézik, akire nem tudok normális, épelméjű emberi lényként tekinteni a Gengszterek fogadója - Zöld hentesek – Ádám almái trilógia óta. Tudniillik olyan hihetően játszotta el több filmben is az idegbeteg állatot, hogy már csak a puszta látványától a hideg futkos a hátamon. Erre mit látok a vásznon? Puszit ad egy kislánynak. Majdnem odakiáltottam, hogy „ne ölelgesd a bácsit, hanem fuss te szerencsétlen!” A ránézésre Hitler kisöccsének beillő alak egy vajszívű ex-birodalmi mérnököt, Galen Ersot alakítja, aki áldásos tevékenységével kialakít egy gyenge, könnyen támadható felületet a Halálcsillagon. Következő prominens alakunkat Forest Whitaker személyesíti meg, aki egy, a demokratikus értékektől messze eltávolodott renegát szabadságharcos vezetőt játszik egy egzotikus helyen. Utolsó skót király al’á világűr, hm? Karaktere az a Saw Gerrera, akit a Klónok háborúja animációs sorozatban onderoni harcosként ismerhettek meg a tv-nézők. Ilyen bad-ass módon még senkit nem láttam légzőkészüléket használni.

A leghosszabb, legjobb óra, még, még, még!

Érdekes, hogy a vontatott expozíció egészen addig a pillanatig tart, amíg Mads Mikkelsen karakterét ki nem nyírják, méghozzá pont azok a lázadók, akiknek segíteni akart. A vontatott alatt nem a hosszú vágásokat értem, ugyanis azokból nincs. A cselekmény maga gyors, de egyszerűen annyi mindent zsúfoltak egy órányi játékidőbe, hogy az az egész szerkezetet sekélyessé teszi. Mindenesetre űrapu halála után kezd el igazán felpörögni a cselekmény, és olyan elemi erővel szippant be magába, hogy még a vizelési ingert is elfelejti a néző. Ettől a pillanattól kezdve szépen lassan kinyílnak a szemeink, tekintetünkkel és összes érzékszervünkkel pedig csak egyetlen dologra, a piszkos tizenkét űrcsibész kalandjaira figyelünk a stáblista megjelenéséig. Olyan kegyetlenül menő, logikus, (és bár Star Wars, de mégis) hihető az egész akcióorgia amit látunk, hogy köpni, nyelni, de még pislogni is elfelejtünk, mert az egész egyszerűen, a maga nemében, tökéletes! A történet szerint adva van egy központi levéltár, ahol a Birodalom minden tervét, így a Halálcsillagét is, hardveren tárolják. Ezt a helyet főhőseink megtámadják, de mivel eredetileg nem kapnak támogatást a lázadó szövetségtől, kénytelenek egy kvázi öngyilkos küldetésbe belevágni. Amint világossá válik az akció tétje, az egész szövetség beindul, és odacsap keményen. Ebben a pillanatban jönnek a hangos elélvezések a nézői székekből. Amikor egy lázadó fregatt összetol két birodalmi csillagrombolót, az minden Star Wars rajongónak minimum orgazmus közeli élmény. Nem nyújtják el, de nem is kapkodnak a vágásokkal, minden jelenetet pontosan ki tudunk venni és agyunk mellett elménk is kap időt feldolgozni a látottakat. Valami eszméletlen, pedig semmi újdonság nincs benne, pusztán a Piszkos tizenkettőt porolták le a polcról. De a megvalósítás, te jóságos atya Úristen! Szerintem Gareth Edwards rendezőre pont azért esett a választás, mert a tetszhalott Godzilla szériát ő indította be újra 2014-ben. Ott is minden adva volt, de a tálalás nehéz műfaj, megfelelő szakembert kíván.

További szereplőink, a teljesség igénye nélkül

A komédiát (mert, hogy ilyen is van) Alan Tudyk szolgáltatja (I robot, Firefly) akinek valószínűleg a kisujjában van már a Charlie Chaplin-féle gag iskola. A K2-SO nevű harci elemző robot szövegei szerethetővé teszik a karaktert, de ne felejtsük, nem mindenki élte túl a Piszkos tizenkettő bevetését.

Az ügyeletes főgonosz szerepében Ben Mendelsohn. Nem mond sokat a név, ugye? És ha azt mondom, hogy a milliárdos gonosz krampusz a Sötét lovag – Felemelkedésből? Na, ugye! Karaktere szinte csontra megegyezik az ottani patkány kápóval, akit csak a profit és a hírnév érdekel. Orson Krennic a Birodalom különleges fegyverek fejlesztésével foglalkozó hivatalának az igazgatója, tehát nem kispályás. Mégis valamilyen szinten baráti kötelék fűzi Galen Ersohoz. Ha két tömeggyilkos arcú ember egymásra talál…

Személyes kedvencem, Donnie Yen (Ip-Man, Penge 2) is feltűnik, méghozzá az egyik legmenőbb szerepben. Egy vak harcost alakít, aki megszállottan hisz az Erőben. Teszi mindezt egy olyan világban, ahol már mindenki lemondott az ősi mítoszokról. Sosem gondoltam volna, de még a Star Wars világában is van olyan motivációs szöveg, aminek hallatán a teljes arcot eltakaró sisakot viselő rohamosztagos is szemmel láthatóan bambán bámul. Az egyik legeredetibb nem Jedi karakter az egész filmuniverzumban!

Az utolsó nagyágyú pedig maga Darth Vader. Ó, hogy szakadnál meg! A tálalása, a belépője, a mindene tökéletesre sikerült a jó öreg Vödörnek! Tény: alig 2 perces szereplésével Darth Vader karaktere visszakerült az ultimate bad-ass kategória csúcsára! Amit ez a faszi (fénykardjával akár szó szerint) levág, az maga a tökély. Lányos zavaromban nem tudtam hova pirulni, főleg mikor személyesen vette kezelésbe a helyzet megoldását. A fene egye meg, hogy nem illik moziban kiabálni!

A cukor-túladagolás utáni savasság

Említettem már, hogy a film első fele felejthető. Ez tény, de nem csak a témák miatt. Vannak olyan vágási megoldások, amikre egyszerűen nincs szükség. Ha már az ügyeletes főgonosz, a lángelme veszi a fáradtságot, hogy elrabolja rég eltűnt kollégáját, akkor miért csak egy szál űrhajóval megy érte? Ha pedig mégis, akkor miért jó 2 kilométer távolságban száll le a célpont házától a géppel? Tudom, tudom expozíció, meg kell adni a módját. Később feltűnik a lázadók bázisa, a Yavin 4. holdján. Mindenki tudja ezen a planétán, hogy hol van a bázis, és hogy néz ki. Olyan ember nincs ezen a Földön, aki ne hallott volna legalább egyszer róla! Erre mit csinálnak a lázadók a jól ismert helyen a nemrég elfogott fegyenccel? Csak nem a stratégiai szobába viszik, ahol mindenféle érzékeny adat van kipakolva a képernyőkön? Azért igazán berakhattak volna egy tárgyalószobát is, ha már kihallgatásról van szó. Ennyit csak megért volna, hisz pár perccel a jelenet előtt a szemünk láttára végez az egyik lázadó ügynök a saját besúgójával, csak azért, mert a lebukás fenyegeti. Akkor most hol marad a profizmus? Nem kell ugyanoda állítani Dodonna tábornokot, mint az Új reményben, higgyék el, nem hülyék a nézők, így is értjük.

A legújabb Disney hercegnő…

Főszereplőnk kettő van, bármennyire is erőltették az előzetesekben a Felicity Jones által megszemélyesített Jyn Erso karakterét. Az ifjú hölgy Galen Erso lánya, akit azért szabadítanak ki a felkelők egy birodalmi börtönből, hogy segítségével az apja nyomára akadjanak. (Majd megöljék, mert a kiszabadítás rizikósabb, holtan meg már nem árthat.)  Félreértés ne essék, ezzel nem a hölgyet húzom le, pont ellenkezőleg. Másik főszereplőnk Diego Luna, aki Cassian Andort, a lázadók egyik hírszerzési tisztjét alakítja. Meg kell mondanom, szerintem a saját erkölcsi normái és a kapott parancs között őrlődő fiatalember karaktere nagyon is komoly szereplővé emeli Cassiant. Az pedig hab a tortán, hogy céljaik eléréséhez kölcsönösen szükségük van egymásra, így alkotnak egy teljes egészet. A kémia szuper, működik, inkább bajtársi, mint szerelmi, és ettől válik tökéletesen modernné. Küldetésük sikerrel jár, de ezért a legnagyobb áldozatot hozzák meg mindketten, melyet utolsó közös jelenetük mesterien mutat be szimbolikailag: egymás ölelésében a várnak az elkerülhetetlen halálra.

… aki végre igazi, mély karakter, ezért meg is ölik.

Persze Felicity-t is visszafogják a film első felében. Van kettő, azaz kettő darab arckifejezése. Az első a durci-murci nézés, amit komolyabb helyzetekben vesz elő, a másik pedig a szomorú-mackó, amit apja üzenetének hallgatása közben mutat. Ennyi. Űrapu halála úgy látszik minden szinten komoly törést hoz a Star Wars világban, mert nemcsak a jelenetek minősége, megvalósítása, de a karakterek érzelmi mélységei is egyre jobbak, kifejezőbbek lesznek.

Új remény!

Szerintem a Zsivány Egyes hozta vissza a Csillagok Háborúját az A+++ kategóriába. Az Ébredő erővel erősen rágyúrtak a nosztalgia faktorra, itt pedig az expozíciós hibák miatt kezdett el szakadozni a mikulás csomag. Azonban a második órában megfogták az egészet, berakták egy még nagyobb, erősebb csomagba, és azt is jól megpakolták minden jóval, mert szeretik a hűséges rajongókat. (Meg a pénzt, merthogy ez kasszasiker lesz, az biztos.)

"Egy vagyok az Erővel, és az Erő velem van!"

Írta: TRisten