12 áttanult félév során az orvostanhallgatók rengeteg elméleti, és talán csekélyke gyakorlati tudást is elsajátíthatnak. Van azonban az orvoslásnak egy olyan aspektusa, amit nem lehet könyvtárban megtanulni, ellenben gyakorlattal fejleszthető és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövőben bárkire is azt mondhassa a páciens, hogy jó szakember: ez pedig az empátia. Ez a képesség - amivel egy másik ember, vagy csoport helyzetébe bele tudjuk magunkat képzelni - elengedhetetlen a lelket gyógyító pszichológusok és pszichiáterek számára, de szükséges tulajdonsága kellene, hogy legyen minden orvosnak; azonban sok kórházi beteg panaszkodik arról, hogy ő nem tapasztalja ezt a fehér köpenyesek körében.

Az onkopszichológia feladata, hogy útmutatást nyújtson a gyakorló onkológus számára, hogy miképp birkózhat meg olyan jellegű érzelmi terheléssel, ami az orvosi szakmák között egyedülállóan magas. Végig kell tudni kísérni a beteget a diagnózis közlésétől a lehető legjobb és a lehető legrosszabb végkifejletig egyaránt. Olyan kényes helyzet ez, ahol minden kimondott szónak jelentősége van.

Az ilyen helyzetkere készít fel Dr. Mangel László, az onkológia pécsi vezetőjének kurzusa, mely először 2015 őszén indult kísérleti jelleggel, de sikere és fontossága miatt a jövőben is meghirdetésre kerül. A különórákon egy tízfős csoport gyűlt össze: betegeket kérdeztünk ki, megvitattuk a hallottakat a kurzusvezetővel és tovább gondoltuk a kérdést, általánosítva a konkrét problémát. Betegségbelátásról, a betegség okáról és megbirkózási stratégiákról szólt az értekezés a páciensekkel, ami sokszor megdöbbentő képet festett arról, hogy miképp tudja felvértezni magát a szellem egy potenciálisan halálos betegség tudatával szemben.

Értékes tapasztalatot jelent elbeszélgetni egy súlyos betegségben szenvedővel, vagy épp a nemrég elhunyt hozzátartozóival. A fehér köpenyes mítosz sötét oldala ez: az a félelem, amiről kevés szó esik a gólyákat köszöntő beszédben, vagy a tanórákon, mégis ott ül a klinikus vállán. Van olyan terület, ahol sűrűbben lehet találkozni a halállal, és van olyan, ahol ez ritkább, de egy biztos: szót érteni azzal, akinek már csak a reménykedés maradt, egy különleges képesség, használói pedig hatványozott lelki teher alatt állnak.

Érdekes és fontos színfolt ez a kurzus a molekuláris tudományok és „evidence based medicine” előadások között: csak ajánlani tudom minden orvostanhallgatónak, de aki felveszi, az ne a kreditpont miatt tegye.

Írta: Pilisi Róbert